Miért fontos a hajlékonyság?

Sokan nem veszik komolyan a hajlékonyság, mint képesség meglétének szükségességét a mozgásaink során,

 

azonban tudományos tény, hogy az optimális mozgékonyság megléte pozitívan befolyásolja az egész testünk működését, kedvezőbb, gazdaságosabb mozgáskivitelezést tesz lehetővé, ezáltal a sérülések csökkentésében hatalmas szerepet játszik.

 

Nem hiába hívják fel mindenhol a figyelmet a mobilizáló gyakorlatok szükségességére és fontosságára, ugyan is prevención kívül a teljesítmény szempontjából sem elhanyagolható a hajlékonyság megléte.

posterior chain stretch
hamstring stretch

Az emberi szerkezet meghatározott alakú csontokból, meghatározott összeköttetéseken keresztül kapcsolódik össze. A helyzet- és helyváltoztató elmozdulásainkat, mozgásainkat ezek a kapcsolatok teszik lehetővé, ide tartoznak az ízületeink is.

 

Az ízületekben a csontok egymáshoz képest mozdulnak el, elsősorban a vázizomzatunk működésének hatására.

 

A szerkezeti tulajdonságok, az ízületi elemek, az ízületet körülölelő szövetek, lágyrészek befolyásolják az ízületekben létrejövő irányokat és mértékeket, melyek az emberi szervezetre jellemzően meghatározhatók. Ezeket hívjuk optimális mozgástartománynak és ezek fejezik ki a hajlékonysági jellemzőket.

 

Miért fontosak ezek?

 

Minden élőlényben és az emberi testben is minden sejt, szövet és szervrendszer okkal alakult ki abban a formában, ahogy jelenleg megtapasztaljuk. Mindegyiknek az a célja, hogy a szervezet működése a leggazdaságosabban megvalósulhasson. Ide tartoznak a mozgékonysági lehetőségek és tulajdonságok is.

 

A probléma abból adódik, hogy az életmód hatására egyes mozgástartományok beszűkülnek, amelyek nem optimális helyzetet generálnak, így a szervezet kényszerhelyzetbe kerül.

 

Minden kényszerhelyzet előbb-utóbb problémához vezet, ugyan is a kiesett funkcióval rendelkező területet egy másik terület fogja kompenzálni, amely azon a részen túlterheléshez vezet, panaszt okoz és a sérülésveszély is megnő.

 

Ha pl. a vállízületi mozgékonyság csökken (a váll előrefelé, befelé fordul) és a vállöv kissé előrecsúszik, a kompenzálására az egyik lehetőség a háti szakasz hátrafelé fokozott kidomborodása (kyphotikus tartás), ami viszont egyből magával vonja a nyaki és akár az ágyéki szakasz elmozdítását is. A gerincoszlop csigolyái viszont innentől kezdve a nem természetes helyzetben rögzülnek, így az erőhatások (pl. gravitáció) másképp érik, ami akár nyaki, háti, illetve ágyéki fájdalmakhoz is vezethet.

 

Ugyanez levezethető egy élsportolóra is. Egy nem megfelelő vállízületi hajlékonyság kisebb erőkifejtést indukálhat, hiszen nem tud elég nagy pályán mozogni a szabad felső végtag, nem tud optimálisan előnyújtott helyzetbe kerülni az erőkifejtéskor elsődlegesen dolgozó izom pl. egy dobó mozdulatnál. Erővel természetesen egy bizonyos ideig kompenzálható a nem megfelelő hajlékonyságból származó technikai hiány, azonban a sérülésveszély itt is nagyobb rizikófaktorrá válik, valamint az egyén a maximális teljesítményét nem fogja sosem elérni.

 

A hajlékonyság fokozása (optimális szintig – kivéve speciális sportok, pl. szertorna, RSG), szinten tartása elsődleges cél az edzéseken, hiszen ezzel gazdaságosabb működést érhetünk el a mozgásokban, nagyobb mozgáspályán van lehetőség erőkifejtésre, nincs túlterhelt elem és a teljesítménynövekedés hatékonyabban elérhető.

szerzõ: Führer Dia